Lépcsők
február 25, 2010
A rézsűkkel, támfalakkal szabdalt kertben, a gyalogos forgalom megkönnyítése érdekében lépcsőt szoktunk építeni. Anyaguktól és alapozási módjuktól függően a következő lépcsőfajtákat építjük:
Terméskő tömblépcső: télálló kőből készül, és szárazon, alapozás nélkül rakjuk le a termett talajba.
Terméskő lépcső: hosszabb lépcső esetén a terméskő részére vasbeton alapot készítünk és a télálló követ erre ragasztjuk rá.
Térkőelem lépcső: előregyártott elemekből rakjuk, vasbeton alapra.
Rönklépcső: farönkökből készül és betonba rakjuk.
A lépcsőépítésnél minden esetben betartjuk a vonatkozó építőipari szabványokat, a lépcsőfokoknál az előírt belépő és fellépő értékeket. A lépcső anyagának csúszásmentesnek kell lennie, és a lejtéseket úgy alakítjuk ki, hogy a víz ne állhasson meg rajta.
Támfalak
február 24, 2010
Támfalakat több okból kifolyólag is építhetünk a kertben. Ha a tereprendezés folyamán bevágás, vagy feltöltés áll fenn, az adott földtömeget támfallal támasztjuk meg. Támfal készül abban az esetben is, ha a lejtős adottságú kertben nagyobb összefüggő vízszintes felületet akarunk kialakítani. Végezetül, támfal szükséges akkor is, ha a kert hegyoldalban van bevágásban, így védőfal szükséges, azért, hogy a területet védjük az esetleges hegyomlástól.
Többféle támfalat építünk:
Szárazon rakott terméskő támfal: fontos, hogy a kő télálló legyen. Ezt a támfaltípust akkor építjük, ha az áthidalandó magasságkülönbség nem nagyobb 1 méternél. Alap vagy nem készül, vagy minimális 20-30 cm mély beton sávalapot készítünk, melyre kötésben felrakjuk a köveket, a hézagokat pedig agyagos földdel töltjük ki. Ennél a támfaltípusnál külön vízelvezetés nem szükséges.
Habarcsba rakott kőtámfal: Ezt a típust nagyobb magasságkülönbségek áthidalásánál építjük. Legalább 40 cm széles és mély beton sávalapra felrakjuk a köveket, majd hátfalként zsaluzatot építünk, és a zsalu és a kőfal közé betont csömöszölünk. A támfal víztelenítését annak teljes szélességében átvezetett rések, esetleg behelyezett csövek látják el.
Zsalukő fal díszítő burkolattal: Exkluzív támfalfajta, a burkoló díszkő sokszor a kerítéslábazat anyagával, vagy az épületével harmonizál. Magasságtól függő szélességű, és mélységű beton sávalapra zsalukő elemeket rakunk fel, majd betonnal kitöltjük azokat. Ezt követően a nyers zsalukő felületre díszkő burkolatot ragasztunk, illetve a fal tetejére fedköveket rakunk, oly módon, hogy azok túlnyúljanak a fal elülső síkján, így vízorrot képezve a falról lecsorgó víz nem tudja károsítani a támfalat. Ezt a faltípust is a teljes falvastagságon átnyúló csövekkel, vagy résekkel víztelenítjük.
Flórakosaras támfal: ezt a támfaltípust is beton sávalapra rakjuk fel, előregyártott elemekből, szárazon. A flórakosarakat földdel töltjük fel, és növényeket ültetünk bele. Ennél a támfaltípusnál külön víztelenítés nem szükséges.
Rönktámfal: impregnált faanyagból készül, a rönköket betonba állítjuk. A támfal hátsó oldalára rendszerint fóliavédelmet teszünk, hogy védje a fát a korhadástól.
Kerti építmények
február 24, 2010
Kerti faépítmények
A kertben a következő fa építmények fordulhatnak elő:
Fa kerti szegély: elsősorban növényszigetek, ágyások lehatárolására alkalmazzuk. A nyomvonal-kijelölés után kollégánk ásóval végighúzza a szegély alapvonalát, majd ebbe gumikalapáccsal beleütögeti a faszegélyt, végül a tövénél a földet megtömöríti.
Növényrács: növényfuttatásra, gyakran rózsatámnak alkalmazzuk, és térhatárolóként is jól funkcionál. A lábait betontuskókba rakjuk, a felfuttatott növényt a rácshoz kötözzük.
Pergola, lugas: többfunkciós építmények, hiszen egyrészt kiváló növénytámok, másrészt árnyékoló funkciójuk is alapvető. Előregyártott típusokat alkalmazunk, betonalapba rakva.
Kerti pad: szintén előregyártott típusokat használunk
Kerti pavilon: a kerti pavilon megtervezése, vagy egy előregyártott típus felállítása komoly ács- illetve asztalos szaktudást igényel, így ha kerti pavilont kell állítani, ezt a munkát alvállalkozóval végeztetjük.
Gyermekjátszószerek: a nem túl bonyolult szerkezetek felállítását vállaljuk.
Homokozó: előregyártott fa homokozókeretet szoktunk beállítani, ezt fóliával béleljük, hogy az impregnált fa ne károsodjon. A fóliát alul kifúrjuk, hogy a homokozóba került víz távozni tudjon.
Komposztáló: előregyártott fa komposztálókeretet szoktunk berakni.
Egyéb kerti kőépítmények
Sok egyéb lehetőség közül is válogathatunk. Ezek tervezését, kivitelezését, beszerzését és beépítését is tudjuk vállalni.
- tűzrakóhely, grillező: előregyártott műkő változataival foglalkozunk
- szobrok: az előzőekhez hasonlóan előregyártott változatait alkalmazzuk kertjeinkben, igény szerint.
Speciális építmények
Drénkút, drénárok: a kert vízelvezetését szolgálják. Csapadék esetén a kertre hulló vizet valahova el kell vezetni, ezért a kert lehetőleg legmélyebb pontjára legalább 1 m3-es gödröt ásunk, kibéleljük geotextíliával, feltöltjük Coulé-kaviccsal. A lefolyó víz ide tud elszivárogni. Ha nagy a kert, a lejtési irányra merőlegesen drénárkokat iktathatunk be, melyek felépítése megegyezik a drénkútéval, csak nem pontszerű, hanem vonalszerű létesítmény, mely a drénkutat tehermentesíti.
Sziklakert
február 24, 2010
A kertkompozíció egyik ékköve a sziklakert. Szinte minden általunk épített kertbe kérnek legalább egy sziklakertet. Bár szerkezete, felépítése egyszerűnek látszik – és ezért sokan maguk megpróbálkoznak az építésével – ahhoz, hogy a sziklakert igazán jól mutasson, tartós legyen, és a megfelelő növények kerüljenek bele, melyek jól is érzik magukat, ehhez sokrétű elméleti ismeret és gyakorlati tapasztalat szükséges.
Ha lehet, tájolása a D-ihez közeli legyen, ez a legideálisabb, de bármilyen tájolású sziklakert megépíthető, csak a növényanyagot kell körültekintően megválasztani.
A sziklakert alapvető építőeleme maga a szikla, más néven terméskő, amely valójában télálló mészkő. A mészkőnek valóban fagyállónak kell lennie, hiszen nincs annál szomorúbb látvány, mikor az eredetileg gyönyörű sziklakert a megépítés után 1-2 évvel látványosan elkezd tönkremenni; a köveken hajszálrepedések keletkeznek, ezekbe víz kerül, mely szétmállasztja a követ. Hamarosan a sziklákat már kézzel szét lehet morzsolni. Ezért alapvetően fontos, hogy a megfelelő sziklákat válasszuk ki. Mai tudásunk szerint Magyarországon jelenleg 2 olyan kőbánya működik, ahol fagyálló mészkövet bányásznak. Szerencsére az egyik Budapest közelében található. Mivel ezek a bányák kőfeldolgozással is foglalkoznak, ezért nem a sziklakerti kövek árusítása a fő profiljuk. Személyesen szoktunk kimenni a bányába, és a köveket egyenként válogatjuk ki. Itt hívnánk fel a figyelmet, hogy a Garten Centerekben árusított „sziklakerti kövek” nem fagyállóak.
A sziklakert másik legfontosabb eleme maga a növény, melyet nagy szakértelemmel, alaposan megválogatunk. A növényanyagot néhány markáns törpe örökzöld mellett, főleg a szárazságtűrő évelők adják.
A sziklakerteknek két fő típusát különböztetjük meg:
- szórt elrendezésű: ennél a típusnál a kövek viszonylag szabad elrendezésben jelennek meg. Alapvető kompozíciós elv, hogy a köveket páratlan számú kőcsoportokba kell rendezni, és egy különálló kő elhelyezése sem szerencsés, kivéve, ha az adott kő jellegzetes, szép formájú, és nagyon hangsúlyos pontra kerül. A sziklakerti növényeket a kövek közé ültetjük.
- lépcsős, teraszos elrendezésű: ebben az esetben az egymás mellé szorosan rakott kövek úgy funkcionálnak, mint egy kis támfal, mely mögött vízszintes szabad földterület található. A teraszok száma tetszőleges lehet, ezekbe kerülnek a sziklakerti növények.
A sziklakertépítés menete:
Először kialakítjuk a sziklakert alapját képező földművet, mely lehet egy domb, vagy akár egy rézsű. A köveket úgy rendezzük el a földművön, hogy az előnyös oldaluk nézzen felénk, és a kövek együtt, kötésben is jól mutassanak. Ehhez érdemes akár többször is átforgatni őket. Ha a végleges kompozíció kialakult, a kövek alsó negyedét a földbe ássuk, így rögzítjük őket. Ezután kihelyezzük a növényanyagot, úgy csoportosítva őket, hogy a különböző színű és mintájú növények egymással és a kövekkel is harmonizáljanak. Végül, ha megvan a végleges növényelrendezés, elültetjük őket.
Szép sziklakert
Kerti tavak
február 24, 2010
A kerti tó a kert egyik legbonyolultabb, legösszetettebb objektuma. Jó minőségben való tervezését, kivitelezését csak több éves szakirányú tapasztalattal rendelkező kertépítő tudja megvalósítani. A kerti tó egyrészt műszaki létesítmény, szakszerűen kivitelezett alapozással – mely képes a vizet megtartani –, vízforgató és víztisztító berendezéssel, sziklakerttel. Másrészt viszont egy biológiai rendszer is, növényekkel, halakkal, algákkal; mely csak akkor képes tartósan működni, ha biológiai egyensúly áll fenn az összes alkotó organizmus között. Ezt az egyensúlyi helyzetet csak egy tapasztalt kertépítő tudja megvalósítani.
A tó kivitelezésének folyamata:
A létesítendő tó helyéről kiszedjük a földet, és nagyjából kialakítjuk a tómedret. Nagyobb méretű tavak kivitelezésénél a tó medre lépcsőzetes kialakítású lesz, mert a később betelepítendő vízinövények más-más vízmélységet igényelnek. Az első lépcső a leendő vízszint alatt 10 cm-rel létesül, ez az úgynevezett mocsárzóna. A második lépcsőfok a vízszint alatt 20-40 cm-rel húzódik, ez a sekélyvízi zóna. A harmadik szint maga a tó legmélyebb része, a mélyvízi zóna, mely 60-150 cm mélységben szokott létesülni.
A kitermelt földet közvetlenül a tómeder mellé szoktuk felhalmozni, mert a későbbiekben az ott létesítendő dombon sziklakert, benne csobogó, patak és kis vízesés alakítható ki. A kialakított tómedret, amennyire lehetséges, megszabadítjuk a kövektől, és a kiálló gyökerektől. Homokot terítünk a mederbe, egyenletesen 5-10 cm vastagságban. Geotextíliát terítünk a homokra, úgy, hogy azt a tómeder szélein minden irányban 50 cm-rel túllógatjuk. A geotextil védi a tófóliát a később esetleg benövő gyökerek ellen. Beterítjük a tófóliát úgy, hogy a szélét legalább 50 cm-rel túllógatjuk a tómedren. A tófóliát ezután földdel és kövekkel lehorgonyozzuk, hogy ne tudjon elmozdulni, lecsúszni.
A tó melletti dombon sziklakertet alakítunk ki, csobogóval, patakkal, vízeséssel. A patakmedret ugyanolyan fóliás megoldással készítjük el, mint magát a tavat. A tóba vízforgató szivattyút telepítünk, melynek teljesítményét a tó adatai alapján tervező kollégánk határozza meg. Mivel a szivattyú árammal működik, így áramforrásról is gondoskodni kell. A szivattyú nyomó oldalára csövet rögzítünk, ezt a tómederből a sziklakerten át a csobogóig vezetjük, ez táplálja a patakmedret, melyből a víz a vízesésen keresztül ismét a tóba jut.
A tó vizének tisztántartása érdekében mi tavi szűrőt szoktunk javasolni a Megrendelőnek, ez a berendezés szűrőbetéteivel (zeolit, habszűrő, UVC fény) tökéletesen megtisztítja a vizet. Ezt a berendezést, vagy a korábban már említett tószivattyú csövére kötjük, a csobogó elé, vagy külön kört létesítünk a részére, saját szivattyúval és csőrendszerrel. Ez attól is függ, hogy mekkora a tó mérete. Nagy tó esetén külön rendszer javasolt.
A növényültetés a kerti tó esetében azért bonyolult, mert különböző igényű növénycsoportokat alkalmazunk. A sziklakertbe sziklakerti szárazságtűrő növények kerülnek, a vízpart mellé vízimitátor növények. A mocsárzónába mocsári növények, a sekélyvízi rétegbe vízinövények, pl. sások, a mélyvízi rétegbe mélyvízi növények, pl. tavirózsa kerülnek. A növényeket agyagos földbe ültetjük, növénykosarakba, ültető táskákba, a földfelületet és a tó medrét kaviccsal borítjuk, hogy a víz ne mossa ki a földet, és dekoratívabb legyen.
A tómeder kerületén lapos kövekből, vagy kavicsfelszórással érdemes kis utat kialakítani, hogy körbe lehessen járni, és a tavat minden irányból megcsodálhassuk. Érdemes megjegyezni, hogy ha állatok, elsősorban halak vannak a vízben, télen csak úgy lehet őket a tóban hagyni, ha annak a legnagyobb mélysége meghaladja a 80 cm-t. Ha ez nem teljesül, a halakat ki kell szedni, és a vizet télre le kell ereszteni.
Patakok
Kerti patakokat természetesen a tótól függetlenül is készítünk, a kerti tó részben már ismertetett fóliás, vízforgatós megoldással.
Csobogók
Az előzőekben említett technológiával, vízforgatós módszerrel építjük.
Automata öntözőrendszerek
február 24, 2010
Az automata öntözőrendszerek kivitelezése, mint ahogy azt már az öntözőrendszer tervezés részben is leírtuk, minden esetben terv alapján történik. Az öntözőrendszer építésénél többféle márkát használunk, mivel az elmúlt évek kivitelezési tapasztalatai rámutattak, hogy mely gyártók milyen alkatrészekben erősek. „Öszvér” rendszereket építünk, így az elérhető legjobb minőséget tudjuk produkálni.
Az öntözéstechnika kivitelezési lépései a következők:
Földmunka, árokásás az öntözőrendszer föld alatt futó öntözővíz csöveinek, illetve a mágnesszelepeket bekötő elektromos vezetékek részére. Ilyenkor ássuk ki a mágnesszelepek dobozának a helyét is.
Összeszereljük az úgynevezett „osztót”, mely sorrendben a következőkből áll: főelzáró golyóscsap, központi hálós szűrő, Dura jellegű elosztó szerelvények (T, L és keresztidom), ürítő golyóscsap, majd idomokkal bekötve az összes mágnesszelep.
Ezután a kerti csapra, vagy a vízóra aknában lévő bejövő vezetékre tokos idommal csatlakozva, 10 báros bekötő csővel (gerincvezeték) becsatlakozunk az osztóba a főcsap oldalán egy köztes idommal. A mágnesszelepek külső menetes végére, belső menetes egyenes csatlakozóval kapcsolódunk.
Az egyenes csatlakozó tokos végére rácsatlakoztatjuk a csővezetékeinket. Magánkertekben általában ¾ , vagy 1”-os vezetékeket, illetve rendszert használunk. A csővezetékekbe éles kanyar esetén tokos L idomot iktatunk, elágazásnál tokos T idomot használunk. Így lefektetjük a teljes öntözőrendszer csővezetékét.
Felszerelvényezzük a csővezetéket. Felszereljük a béklyókat, a szórófejek és az automata ürítőszelepek részére, a csövek végét belsőmenetes egyenes csatlakozókkal zárjuk le, szintén a szórófejek részére.
Ezután a béklyók helyén megfúrjuk a csővezetéket, majd a béklyókba teflonszalaggal tömített külső menetes SB flexibilis szórófej bekötő könyököket csavarunk, a csövek végén lévő belsőmenetes egyenes csatlakozókba is. A csövek legmélyebb pontjaira lefelé felszerelt béklyókba pedig becsavarjuk az automata ürítőszelepeket.
Ezt követően a szórófejekbe felteflonozott bekötő könyököket csavarva, flexibilis fejbekötő csővel összekötjük a csővezetéken lévő könyökökkel a fejeket. A szórófejek lehetnek rotoros, vagy spray rendszerűek, attól függően, hogy egy körbeforgó vízsugárral öntöz a fej (rotoros), vagy egy kör, vagy körcikk teljes területét permetezi egyidőben (spray).
Ebben a fázisban kötjük be a csepegtető kört és a mikroöntöző zónát. A csepegtető zóna mindig külön kört alkot, ezért egy külön mágnesszelepre kötjük a csepegető csövet. A mágnesszelepből kiinduló csővezetékre belsőmenetes egyenes csatlakozó kerül, ebbe külsőmenetes csatlakozóidomot csavarunk és a ½ vagy 3/16 colos csepegtető csövet erről indítva, végigvezetjük a csöpögtető öntözést igénylő cserjék, sövények töveinél. Mivel a csepegtető cső a talaj felszínén fut, ezt érdemes a földhöz rögzíteni, hogy ne mozduljon el. Ez történhet saját készítésű drótkampóval, vagy gyári leszúrótüskével (csőrögzítő tüske).
A mikroöntöző zónát elsősorban sziklakertek, évelő vagy egynyári virágágyak öntözésénél alkalmazzuk. Ez a zóna nem igényel külön kört, a spray fejeket tartalmazó zónára szoktuk kötni. A spray zóna vízcsövére béklyót teszünk, a csövet megfúrjuk és teflonozott Orbit bekötőelemmel, melyet a béklyóba csavarunk, leágazunk. Az Orbit bekötőelemről ¼ colos mikrocsővel haladunk tovább az öntözési helyre. A mikrocsővel egy tüskés kiemelőbe csatlakozunk, mely a földbe szúrva a mikro spray szórófejet tartja. A mikroöntöző spray zónáról történő béklyós leágazását célszerű az öntözési helyhez, például sziklakerthez minél közelebb megejteni, ugyanis az ¼ colos cső szintén a föld alatt halad, és nagyobb távon közel sem olyan strapabíró, mint a 3/4 , vagy 1 colos csővezeték.
Ezt követően a rendszer összes szórófejébe becsavarjuk a tervezett fúvókákat. A rotoros szórófejeknél ez általában gyárilag be van építve, a spray fejekbe fix, vagy állítható szórásképű spray vagy MP rotátor fúvókákat tehetünk. Bizonyos esetekben a Megrendelő az automata öntözőrendszer ellenére néha slaggal akar öntözni. Ilyen esetben vízkonnektort alkalmazunk, melyet a vízvételi helyet az osztóval összekötő csőszakaszról ágaztatunk le.
Ezek után a már szerkezetkész rendszert vezérlővel kell felszerelni. A vezérlő lehet beltéri, ebben az esetben a computert az épületben, garázsban, fészerben lévő áramforrás mellé szereljük fel. Ha erre nincs mód, akkor kültéri vezérlőt alkalmazunk. Ha az automata közelében van konnektor, az a legideálisabb; ha viszont nincs, a vezérlőnek akkor is 220 V kell, melynek megoldása villanyszerelési feladat.
Az automatából 12 V-os többeres riasztókábellel kell a mágnesszelepekhez jutni. A vezeték szükséges ereinek számát a körök, azaz a mágnesszelepek száma határozza meg. Az erek száma egyenlő a körök száma, plusz minimálisan 2-vel, de ha még több fölösleges ér marad, az még jobb, ha a Megrendelő esetleg a későbbiekben tovább akarja fejleszteni, bővíteni a rendszert. A vezeték ereit megblankolva bekötjük a vezérlőbe, a másik végén, a mágnesszelepeknél szintén blankolunk és az ereket csatlakoztatjuk a mágnesszelepekben lévő egyik vezetékhez, vízmentes kábel csatlakozókkal. A mágnesszelepekből kilépő másik kábelt egybekötjük az összes szelepnél, majd így egyben összekötjük a vezérlőről jövő kábel egyik fennmaradó erével. Ez lesz az úgynevezett COM kábel, melynek segítségével a vezérlő az összes mágnesszelepet akár egyszerre is tudja vezérelni.
Ezután bekötjük a vezérlőbe az esőérzékelőt, amelyet a szabadban kell elhelyezni. Ha esik az eső, az érzékelő vizet érzékel, ezért letiltja a vezérlő öntözési programját és ezzel zárolja a mágnesszelepeket egészen addig, amíg az érzékelő felülete a jó idő miatt ki nem szárad, ekkor folytatódhat az öntözési program. Az esőérzékelő elhelyezésénél két dologra kell figyelni: egyrészt olyan helyre kerüljön, ahol biztos éri a csapadék, tehát pl. nem egy fa ága alá, ugyanakkor olyan magasra tegyük, hogy az öntözőrendszerünk szórófejei által kijuttatott víz ne érhesse.
Ha a kert területe lejtős, akkor az alacsonyabban lévő szórófejekbe visszacsapó szelepeket kell tenni, különben az öntözési program leállása után az adott kör csövében maradt víz ezeken a fejeken keresztül akar majd folyamatosan leürülni.
Legvégül a vezérlő computerbe be kell programozni az aktuális dátumot, időt, az öntözés időpontjának kezdetét és időtartamát. Tapasztalataink alapján napi két öntözést szoktunk programozni, az egyik este 22 órakor, a másik reggel 6 órakor szokott kezdeni. A rotoros zónák 4-5 percig mennek, a spray zónák 7-8 percig, a csöpögtető zóna pedig 30-40 percig működik.
Ha felállt a rendszer, elindítjuk az öntözést, és nyomáspróbát tartunk. Ilyenkor egyik kollégánk végignézi a teljes öntözőt, az összeszereléseket, hogy nem szivárog-e valahol. Ha igen, akkor kijavítja a hibát, emellett a szórófejeket és a fúvókákat véglegesen beállítja. Ha az automata rendszer hibátlannak bizonyult, visszatemetjük az árkokat, tömörítjük a földet, és elrendezzük a terepet.
Növényültetés
február 24, 2010
A növényültetés a kertépítés kivitelezési folyamatának legnagyobb szakértelmet és körültekintést igénylő folyamata. Egy kert megfelelő és ideális növényanyagának megválasztásához jól képzett, felsőfokú növénytani szaktudással rendelkező szakember szükséges. Nálunk ezt a feladatot diplomás, táj- és kertépítész kollégánk végzi. Ismernie kell a magyar kertekben alkalmazható több száz növény minden tulajdonságát, igényeit, tudnia kell, hogy milyen az adott fajta talajigénye, megél-e savas, lúgos, vagy semleges kémhatású (PH-jú) talajon. Figyelembe kell vennie a növény fény- és hőmérsékletigényeit, valamint vízigényét. Tudnia kell az adott fajta virágzási idejét, a virágzás tartamát, a virág színét. Számba kell vennie, hogy az adott növény tartalmaz-e bármilyen mérgező anyagot, vagy hogy kibocsájt-e olyan anyagot, mely a mellette lévő növény fejlődését megakadályozza. Ebből is látható, hogy a növényültetés levezénylése és elvégzése bonyolult feladat.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a magyar termelők által nevelt növények szinte kivétel nélkül megmaradnak, sőt, jól érzik magukat a hazai kertekben, szépen fejlődnek. Ugyanez a Garten Centerekben árult külföldi anyag esetén nem mindig teljesül. Az általunk telepített kertek növényanyagát magyar termelőktől szerezzük be, és mindegyik növényt egyenként válogatjuk ki, legyen szó bármilyen növényről, akár tömegcserjéről is.
Mindenféle növényt ültetünk, bár elsősorban dísznövényekkel foglalkozunk, tehát telepítünk:
díszfákat, ha szükséges gyümölcsfákat is,
örökzöld fákat, fenyőféléket,
egyedi, szoliter cserjéket,
tömegcserjéket,
örökzöld cserjéket, örökzöld elterülő növényeket,
futónövényeket, rózsákat, talajtakarókat,
évelő dísznövényeket, sziklakerti növényeket,
egynyári virágokat,
egzotikus, mediterrán növényeket (ezeket a józan ész határain belül, nagy körültekintéssel vállaljuk).
A növényeket a kertbe szállítva (feltételezzük, hogy már jó minőségű föld áll rendelkezésre), először kipakoljuk arra a helyre, ahova ültetni akarjuk őket. Addig rendezgetjük őket, sokszor a Megrendelővel közösen, amíg a legszebb növénykompozíció nem jön létre. Ha kialakultak a konkrét ültetési helyek, kollégáink leszedik a növények gyökereiről a dézsákat, konténereket, zsákokat, megfelelő méretű ültető gödröt ásnak, a növényt belerakják, visszatemetik, és tövénél a földet taposással megtömörítik, majd kis tányért képeznek a növény körül, hogy az öntözések során kellő mennyiségű vizet tudjanak felfogni maguknak. Ezután a növényanyagot alaposan be is öntözzük.
Nagy, egybefüggő ültetésnél gyakran mulcsozzuk a növények tövét. Ez egyrészt azért jó, mert az így kiszórt kéregőrlemény csökkenti a növények párologtatását, így több vizük marad, másrészt megakadályozza a cserjefolt elgazosodását. A fenyőkéreg ugyanis olyan anyagot juttat a földbe, mely az alacsonyrendű gyomnövényeket elöli.
Faültetésnél az új fát támrúddal látjuk el, melyet a fa uralkodó széliránnyal (ÉNy) megegyező oldalára rakunk, majd a fát kötözőszalaggal a karóhoz rögzítjük.
Gyepesítés
február 24, 2010
A gyepesítés a kertépítészeti, kivitelezési folyamat utolsó lépése. A szép, dús, zöld, egybefüggő gyepfelület adja meg a kert végső rendezettségét; kiemeli a növények és a kerti architektúrák egyedi szépségét. A gyepesítésnek két fő típusa terjedt el Magyarországon. A hagyományos fűmagvetéses módszer, illetve a gyepszőnyeg-terítéses módszer. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kézzel vetett fű sosem tud tökéletesen egyenletes lenni, és hosszabb idő kell, míg szép, egybefüggő zöld gyepet kapunk. A vetett fű az adott kertben, az adott élőhelyen csírázik, így a helyi körülményekhez nem kell külön hozzászoknia.
A gyepszőnyeget gépek vetik, tökéletesen egyenletesen és sűrűn, és ha az adott kertben lerakjuk, azonnali végeredményt produkál. Hátránya viszont, hogy más környezetben termesztették, így a kertünkben lerakva hozzá kell szoknia az új környezeti tényezőkhöz. Mások a talajviszonyok, fény- és hőmérsékleti viszonyok. Ezt a problémát szakszerű lerakással és precíz odafigyelő fenntartással ki lehet küszöbölni.
A fűmagvetéses módszer munkafolyamata:
A kertépítés korai szakaszában elterített jó minőségű föld, ekkorra már a sok taposás miatt betömörödött, ezért rotációs kapával fel kell lazítani.
A laza földet gereblyével, majd lehúzófával tükörsimára húzzuk.
Elvetjük a fűmagot, kézzel, amennyire csak lehet, egyenletesen m2-enként 4-5 dkg fűmagot szórunk ki.
Az elvetett fűmagot, mely a talaj felszínén fekszik, szögeshengerrel bedolgozzuk a földbe.
A következő menetben simahengerrel elegyengetjük a területet.
A gyepszőnyegezés munkafolyamata:
A betömörödött földet rotakapával fellazítjuk.
A laza földet gereblyével, lehúzófával tükörsimára húzzuk.
Lerakjuk a gyepszőnyeget úgy, hogy az egyes szőnyegek tökéletesen igazodjanak egymáshoz, ne maradjon közöttük rés.
A lerakott gyepszőnyegcsíkokat külön-külön kézzel tömörítjük, beleverjük az alattuk lévő földbe.
Az íveknél és egyéb szabálytalan helyeken késsel bevágjuk a megfelelő formájú szőnyegdarabot.
A megmaradó hulladék szőnyegdarabokat elszállítjuk sittként. Ha rézsűre rakunk gyepszőnyeget, a szőnyeg lecsúszását kis fakarókkal akadályozhatjuk meg. A karókat a gyepszőnyegbe verve, a földhöz szögezzük azt.
A füvesítés után következő 1 hónapban, akár vetett fűről, akár gyepszőnyegről van szó, naponta minimum háromszor locsolni kell a friss füvet, a talajfelszínnek mindig nedvesnek kell lennie. Ha öntözőrendszer van, akkor azt kell működtetni, mert nem tesz jót, ha a friss vetésre rámegyünk. Taposással tönkretehetjük az éppen csírázó törékeny fűszálakat. Gyepszőnyeg esetén azonnal rá lehet lépni a fűre, de az öntözőrendszer precízebben, egyenletesebben öntöz. A gyepszőnyeg 2-3 héten belül le is gyökeresedik. Érdekesség a vetett fűvel kapcsolatban, hogy a késő őszi, esetleg tél eleji vetésnél a fűmag nem fog kicsírázni, mert plusz 10 oC-os átlaghőmérséklet alatt nincs csírázás, ezért ne is locsoljuk. Az elvetett fűmag elfekszik, és csak a következő tavasszal (mikor az átlaghőmérséklet már meghaladja a plusz 10 oC-ot) kezd el csírázni, ekkor kell elkezdeni a napi 3 öntözést.
Beltéri növénydekoráció
február 24, 2010
Bár nem a beltéri növénydekoráció a fő profilunk, ilyen munkákat is vállalunk, beleértve az irodák, előterek, szállodák dekorálását.
Érdeklődjön, és szép és kreatív ötletekkel látjuk el ezen a téren is!
Madár utca fotók
február 24, 2010
Madár utcai fotók:
