Automata öntözőrendszer tervezése
Az automata öntözőrendszer terve akár lehetne a kert komplett kiviteli tervdokumentációjának a része is. Sok esetben ez így is van, de ha a Megrendelő nem kér külön tervdokumentációt a kertre, öntözőrendszer kivitelezést viszont igen, ezt a tervet magunk miatt is el kell készítenünk, hiszen a kivitelezés csak így lehetséges. Az öntözőrendszer terv alapja a vázlatterv, vagy a kertépítészeti kiviteli terv, mely a kert meglévő állapotának méretarányhelyes M=1:100-as vagy M=1:200-as alaprajza. A tervezéshez szükséges alapadatok – a korábbiakban már említett, és a kert felmérésével közel egyidőben végzett – az öntözőrendszer vízvételi adatainak mérése során feljegyzett nyomás- vízhozam értékek. Ezeket az adatokat öntözőrendszer tervező kollégánk vízhozam diagramon rögzíti. Ez a diagram megadja, hogy a rendszer működéséhez szükséges nyomáson mekkora vízmennyiség áll rendelkezésünkre.
Kollégánk a méretarányhelyes rajzra felrajzolja a szórófejeket úgy, hogy minden terület megfelelően be legyen öntözve. Mivel a házi kertekben leggyakrabban használt spray, rotoros, ill. MP rotator szórófejek, ill. fúvókák vízfelhasználási értékeit a gyártó megadja, és a rendelkezésünkre álló maximális vízmennyiséget már tudjuk, így kiszámítható, hogy hány szórófej tud egyidőben működni. Azaz egy úgynevezett „körre” hány szórófejet tehetünk. A helyzetet bonyolítja, hogy egy körre csak azonos rendszerű szórófejeket lehet tenni, tehát csak sprayt vagy csak rotorost stb., különben nem lesz egyenletes a szórás, ezáltal a beöntözés. A kertekben sövényöntözésre gyakran használt csöpögtető cső egy teljesen külön rendszer, ezért ez egy külön kört jelent.
Ha kiszámoltuk a körök számát, az öntözőcső fektetést megtervezhetjük és berajzolhatjuk tervünkbe. A különféle idomok száma, amikkel például a szórófejeket az öntözőcsőre kötjük, vagy amikkel a gerincvezetéket (öntözőcsövet) elágaztatjuk, vagy befordítjuk az eddig megrajzoltak alapján adja magát. Tehát adottak a béklyók, fejbekötő pipák, LPE fejbekötő csövek hossza, T és L idomok száma. Mivel tudjuk a körök számát, ez megadja a mágnesszelepek számát is, melyek minden kört külön nyitnak, zárnak. A rendelkezésre álló vízmennyiség miatt egyszerre csak egy kör tud öntözni, így a mágnesszelep egymás után nyitja, majd zárja a köröket, így végül a teljes kert beöntözésre kerül. A mágnesszelepeket néhány idommal a vízvételi helyre kell rákötni, tehát a tervező innen indítja a rendszert.
A mágnesszelepeket 12 V-os feszültséggel működteti az öntözőcomputer. Ez az automata vezérlő szintén árammal működik, így ha mód van rá, beltéri vezérlőt tervezünk be, melyet garázsba vagy fészerbe telepítünk, áramforrás, lehetőleg konnektor mellé. Az automatát össze kell kötni a mágnesszelepekkel. Ha a vízvételi hely és az automata egymástól távolabb esik, a 12 V-os elektromos kábelt lehetőleg az öntözőcső mellett kell a föld alatt a vezérlőtől a mágnesszelepekig juttatni. Minél optimálisabban tervezzük az öntözőcső és a bekötő elektromos vezeték föld alatti útját, annál kevesebb árkot kell majd kiásni a kivitelezés során. Ha a vízvételi hely mellett áramforrás is van, vagy nincs olyan beltér, ahová az automatát tervezhetjük kültéri öntözőcomputert tervezünk be a mágnesszelepek közelébe, így az elektromos bekötés könnyebb, mert kicsi a távolság. Ha az eddig leírtak megtervezésre kerültek, egy komplett működő öntözőrendszert hoztunk létre a rajzon.
Ezután következhet a kiegészítők betervezése, mint például az esőérzékelő, melyet a vezérlő computerbe kötünk, és a szabad ég alá szerelünk fel. Ha esik az eső, az érzékelő észleli a vizet és letiltja az öntözést. Az önműködő ürítőszelepeket minden kör legmélyebb pontjára tervezzük az öntözőcsőre, ez minden öntözés után vízteleníti a rendszert, így az öntözési szezon végén nem kell azt kompresszorral kifúvatni, nem marad a csövekben annyi víz, hogy szétfagyhasson a rendszer, így ez költségkímélő megoldás. A szelepakna védi a mágnesszelepeket a föld alatt. Az aknaméret adja magát a tervező számára, hiszen a körök, ezáltal a mágnesszelepek száma adott. Minden esetben betervezünk a vízvételi hely és a mágnesszelepek közé egy központi szűrőt, mely védi a rendszert, főleg a vízben lévő homokszemcséktől. Végezetül, ha nagyon lejtős a kert, a lejtő alsóbb részein lévő szórófejekbe visszacsapó szelepeket teszünk, hogy az öntözés végeztével a csőben maradó víz ne zubogjon kifelé az alsó fejekben.
