Burkolatok
Teraszok: Teraszok alatt az épülethez csatlakozó, vagy az épülettől függetlenül elhelyezkedő, burkolt, közösségi tartózkodásra, tevékenységre szánt funkcionális felületet értjük. Burkolata rendszerint szilárd:
Elemes térburkolat: döngölt sóderalapra, fektetőhomokba rakjuk, homok besöpréssel.
Kültéri fagyálló csempeburkolat: szilárd betonalapra ragasztjuk csemperagasztóval, majd kifugázzuk.
Terméskő lapburkolat: a télálló terméskő lapokat szilárd betonalapra ragasztjuk cementhabarccsal, majd a hézagokat híg cementhabarccsal kiöntjük.
Facsempe, lécburkolat: a fa járólapokat, ill. járódeszkákat zúzottkő alapba ágyazott párnafa gerendákra csavarozással rögzítjük.
A teraszok burkolásánál, mint minden más burkolatnál is, figyelni kell arra, hogy a víz – általában esővíz – ne állhasson meg rajta, ezért a felületét egyik irányba lejteni kell, minimum 1%-os lejtéssel. Az épülethez csatlakozó terasz esetén, az épülettől el kell lejtetni a vizet. Általános szabály, hogy az épületre víz nem folyhat.
Járdák: Járdán közvetlenül az épület mellett haladó, azt körbefutó szolgálati járdát értjük. Burkolata lehet:
Simára lehúzott betonfelület: 5-10 cm vastag döngölt sóderalapra rakjuk, kb. 10 cm vastagságban, tömörítve és simára húzva. Ez a legkevésbé igényes megoldás.
- Elemes térburkolat
- Kültéri fagyálló csempeburkolat
- Télálló terméskő lapburkolat
Ezek megépítése ugyanúgy történik, mint ahogy azt a teraszoknál már említettük. Itt is figyelni kell, hogy a járda minimum 1%-kal ellejtsen az épülettől.
Kerti utak: A kerti utak adják funkcionálisan a kert gerincét. Anyaguk, felépítésük sokféle lehet:
Térkő burkolatú kerti út: 10 cm vastag döngölt sóderalapra, 2-3 cm vastag 2x rostált fektetőhomokba rakjuk a térkövet, majd oldalról megtámasztjuk, hogy a burkolat vízszintes irányban nem mozduljon el. A megtámasztás módja egyenes járda esetén lehet kiemelt, vagy szintbe süllyesztett beton kerti szegély, kanyargós út esetén sima betonmegtámasztás. Legvégül a térkő burkolatot homokkal kell besöpörni.
Télálló terméskő lapburkolat: ritkán kérik, mert bár nagyon dekoratív, igen költséges is. Sóderágyra betonalapot készítünk, erre ragasztjuk a kőlapokat cementhabarccsal, és híg habarccsal hézagoljuk.
Kavics, kőzúzalék burkolat: régi kertekben, parkokban, kastélykertekben kedvelt burkolat volt. Ma viszonylag ritkán építjük. Az út kontúrját kerti széllyel határoljuk, melyet betonba rakunk. A szegélyek közti talajrészt kiegyenlítjük és döngöljük. Erre kerülhet: gyöngykavics, murva, vagy bazaltzúzalék.
Kerti tipegők: A tipegők speciális kerti utak, melyek nem folytonosak, hanem lépéstávolságonként, azaz 60 cm-es középponti távolsággal töltik be funkciójukat.
Fajtáik:
- Előregyártott térkő járólap, mely lehet négyzet, kör, vagy babszem formájú, sima beton felületű, kavicsolt, színezett, stb.
- Télálló terméskő lap
- Impregnált, fakorong burkolat: ritka és drága.
A kerti tipegőket simán a termett talajba ássuk, vagy fektetőhomokba rakjuk.
A kerti utaknál is figyelni kell a lejtésviszonyokra, mert nem állhat meg a rajtuk a víz, ezért az egyik irányba minimum 1%-os lejtést kell adni a felületnek.
Kocsibeállók:
Kocsibeállón a Megrendelő gépkocsija számára létesített burkolatot értjük, mely az autó elhelyezését, vagy a garázsba való eljutását szolgálja. Általánosságban igaz, hogy a kocsibeállónál felhasznált burkolóanyagok masszívabbak, az alapozásuk is komolyabb, mint a gyalogos forgalomra szánt burkolatoké. A lejtéseket itt is úgy kell megadni, hogy a víz ne állhasson meg a burkolaton. Több változatát is építjük:
Térburkolatú kocsibeálló: legalább 15 cm vastag döngölt sóderalapra, 2-3 cm 2x rostált fektetőhomokba rakjuk a burkolókövet, amely minimum 8 cm vastag. Beton kerti szegéllyel, vagy betonmegtámasztással rögzítjük, majd homokkal besöpörjük.
Gyephézagos kocsibeálló: alapozása megegyezik az előzőjével. Megépítése után a hézagokat földdel töltjük meg, tömörítjük, majd fűmaggal beszórjuk.
Terméskő burkolatú kocsibeálló: fagyálló terméskőlapokból épül. A 10-15 cm vastag döngölt sóderágyra betonalapot készítünk, a kőlapokat erre ragasztjuk cementhabarccsal, majd híg habarccsal hézagoljuk.
Kavicsos, zúzottköves kocsibeálló: a kocsibeálló kontúrját betonba rakott szegélyelemekkel alakítjuk ki, majd a lehatárolt talajt elrendezzük és tömörítjük. Ennek felületét szórjuk be gyöngykaviccsal, murvával, vagy bazaltzúzalékkal.
Speciális burkolatok: ilyen speciális burkolat a gumitégla. Ezt az 50×50 cm-es gumilapot játszószerek alá szoktuk rakni, hogy rugalmas felületet biztosítva megakadályozza a baleseteket. A burkolat kontúrját fa gerendával szegélyezzük, melyet betonba rakunk. A keretbe homokágyazatba a gumilapokat szintbe rakjuk.
