Kerítések
A tereprendezés után, abban az esetben, ha az adott kert még nincs bekerítve, kerítéssel kell lehatárolni azt. Manapság a kertépítészetben sokféle kerítésforma alkalmazható. Az alábbiakban ezeket taglaljuk.
Drótfonatos kerítés: ez a legelterjedtebb kerítésforma. Egymástól általában 2,5-3 m távolságban kerítésoszlopokat rakunk le, betontuskóba. Az oszlopok lehetnek fém zártszelvények vagy idomvasak, faoszlopok, akár betonoszlopok is, melyekre fém vezérdrótot speciális feszítőelemekkel kifeszítve, ráhúzzuk a drótfonatot, majd kötöződróttal véglegesen rögzítjük. A drótfonat lehet horganyzott, vagy műanyag bevonatú fonott háló. A drótfonatos kerítésrendszer megvalósítható simán, vagy akár lábazatos formában is. A sima kiviteli forma közkedvelt kerítése a teniszpályáknak vagy egyéb sportpályáknak, valamint iparterületeknek is.
Ponthegesztett hálós kerítésrendszerek: Manapság igen kedvelt, előregyártott professzionális kerítésforma. A ponthegesztett kerítésháló és a speciális oszlopok horganyzottak vagy műanyag-bevonatosak. Az oszlopokat 2-3 méterenként betonalapba állítjuk, majd a kerítéshálót amennyire tudjuk, kézzel kifeszítjük, és a speciális rögzítőelemekkel a kerítésoszlopokra erősítjük. Ennél a rendszernél tehát nem vezérdrótot feszítünk, hanem magát a kerítésmezőt. A végső feszességet a ponthegesztett kerítésháló célszerszámmal való feszítésével érjük el. Ez a kerítésrendszer egyaránt közkedvelt magánkerítéseknél, iparterületeken, sportpályákon, játszótereken, közparkokban.
Táblás kerítésrendszerek: a táblás kerítésrendszerek szintén előregyártott elemekből építhető, speciális rendszerek. A spéci oszlopokat adott távolságban betontuskóba állítjuk. Az oszloptávolságot a kertítéstábla szélessége határozza meg. A függőleges oszlopokra rögzítőelemekkel felrakjuk a táblákat. Ennél a rendszernél feszítés természetesen nem szükséges. Alkalmazható magánkerteknél, iparterületen, sportpályán, játszótéren, közparkokban.
Lécmezős, vegyes szerkezetű kerítések: igényes, egyedi, viszonylag drága kerítésforma. Főleg családi házaknál alkalmazott kerthatároló. Beton sávalapra általában zsalukőből lábazat és tartóoszlop (pillér) készül, melyet valamilyen kőelem díszítéssel látnak el. Az oszlopok között néha szögvas keretre hegesztett függőleges lapos acél mező, gyakrabban két vízszintes idomvas, vagy zártszelvény hevederre függőlegesen csavarozott fa kerítés lécekből álló kerítésmező határol. Ennek a kerítésrendszernek a kivitelezése már inkább építészeti, mint kertépítészeti feladat.
Fa kerítésrendszerek:
Táblás fa kerítésrendszerek: a földbe betonozható fa gerendákra fémfülekkel, tömör vagy áttört fa kerítéstáblák csavarozhatók. Ezt a megoldást viszonylag ritkán kérik, pedig költségkímélő, gyorsan szerelhető változat, melynek tömör táblás fajtája azonnal teljes vizuális lehatárolást biztosít, szél és hangfogónak is kitűnően alkalmazható.
Alacsony, fa léckerítésrendszerek, vadászkerítések: ezeket a kerítésrendszereket viszonylag ritkán használják a kert körbekerítésére, inkább a kerten belüli, belső térelválasztóként elterjedtek, például kutyák elkerítésére.
Kerítéskapuk: Az előzőekben említett összes kerítésrendszerhez kaphatók a piacon stílusban és formavilágban igazodó, személy (kiskapu) és gépkocsibeálló nagykapuk.
